Trump elárulta az amerikai gazdasági hatalom alapjait – a következmények zűrzavart okoznak

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, újabb falat emelt, amelyet úgy tűnik, mindenki másnak kell megfizetnie. Az elnök döntése, hogy legalább 10%-os vámokat vezet be szinte minden termékre, amely az Egyesült Államokba érkezik, valójában egy olyan fal, amelyet nem az bevándorlók kizárására, hanem a munkahelyek és a munkák védelmére tervezett. Ez a lépés történelmi kontextusba helyezve visszarepít minket egy évszázaddal korábbra, a protekcionizmus korába. Az Egyesült Államok vámbevételei a G7 és G20 országok szintjei fölé emelkednek, olyan országokkal egy szintre, mint Szenegál, Mongólia és Kirgizisztán. Ez a hét nem csupán a globális kereskedelmi háború kezdetét jelentette, hanem azt is, hogy a világ szuperhatalma határozottan hátat fordít a globalizációnak, amelynek népszerűsítéséből az utóbbi évtizedekben jelentős hasznot húzott.

Trump bejelentésében sokat hivatkozott 1913-ra, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót és jelentősen csökkentette a vámokat. Ekkoriban az Egyesült Államok kormánya főként vámokból finanszírozta magát, és a protekcionizmusra támaszkodott, amely Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter stratégiáján alapult. A Fehér Ház tanulsága az volt, hogy a magas vámok egyszer már „naggyá” tették Amerikát, és nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra. Ezzel szemben a globalizációt és a szabadkereskedelmet a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elméletei támasztják alá, különös tekintettel az 1817-es Összehasonlító Előny Elméletre.

A Fehér Ház érvelése a vámokkal kapcsolatban különös figyelmet érdemel. A vámok nem feltétlenül tükrözik az adott ország hivatalos vámtarifáit. A Fehér Ház elmondása szerint a számítások során figyelembe vették a bürokráciát és a valutamanipulációt. A kezdetben bonyolultnak tűnő képlet valójában az adott ország kereskedelmi többletét az Egyesült Államokkal szemben mérte. Az elnöki hivatal képviselője nyíltan kifejtette, hogy a vámok célja a kereskedelmi deficit csökkentése, és az, hogy a más országok által eladott termékek mennyisége „csalásnak” számít, amely vámot érdemel.

Ez a megközelítés különféle országokkal szembeni vámok bevezetését eredményezte, beleértve a szegény országokat és feltörekvő gazdaságokat is. Az Egyesült Államok úgy tűnik, már nem hisz abban, hogy a kereskedelmi különbségek természetesek, és nem feltétlenül kellene egyenlőnek lenniük. Például az Egyesült Államok a szolgáltatások terén jelentős többletet mutat, míg a vámok bevezetése csak a termékkereskedelemre összpontosít.

A kereskedelemre vonatkozó új politika hatásai már most is észlelhetők. Az Egyesült Államok elnöke a munkahelyek visszahozatalát ígéri, különösen az ipari központokba, mint például a Rust Belt. A munkaerőpiacra gyakorolt hatás azonban nem egyértelmű. Míg a vámok bevezetését sokan üdvözlik, a vállalatok, amelyek eddig a globális ellátási láncokra építettek, most komoly kihívásokkal néznek szembe.

A kereskedelmi háború következményei már most érzékelhetők a pénzpiacokon is. A részvényárak csökkentek, és a Wall Street egyre inkább recessziótól tart. Az elnök lépései tehát nemcsak a hazai gazdaságra, hanem a globális kereskedelmi kapcsolatokra is kihatnak, és új kihívások elé állítják az Egyesült Államokat. A világ többi része is választás elé kerül, amikor eldönti, hogy támogatja-e az Egyesült Államok által létrehozott kereskedelmi rendszert, vagy új szövetségeket alakít ki, amelyek figyelmen kívül hagyják a globális kereskedelem ezen új irányvonalát.

Az elnök által hirdetett vámok és kereskedelmi intézkedések tehát nemcsak a gazdaságot formálják, hanem a politikai tájat is megváltoztatják. A kérdés az, hogy vajon a világ többi része hogyan reagál majd erre az új politikai irányvonalra, és milyen következményekkel jár ez a globális kereskedelem jövőjére nézve. A helyzet rendkívül dinamikus, és a következő hónapokban az Egyesült Államok és partnerei számára egyaránt komoly kihívásokat jelenthet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cp34nkj1kv2o