
Ötven évvel a háború után: Új amerikai fenyegetés Vietnam számára – vámok
Vietnam egy különleges időszakon megy keresztül, hiszen a fiatal generáció, mint Tung Linh, aki mindössze húsz éves és egyetemista, nem sokat tud a múltban zajló, véres háborúról, amely az ország kommunista Északja és az Egyesült Államok által támogatott Dél között zajlott. Linh, aki az ország fővárosában, Ho Si Minh-városban él, büszkén viseli a vietnámi zászlót, amely a piros téglalapban elhelyezkedő sárga csillagot ábrázolja. Az ő generációja számára a háború emléke szinte elhalványult, és úgy tűnik, hogy a jövőbe való tekintés sokkal fontosabb. „A nagyszüleim harcoltak a háborúban, és ennek köszönhetően ma már nem félünk az égből érkező repülőktől, ahogy ők tették” – mondta Linh.
Az idei év különleges jelentőséggel bír, hiszen a vietnámiak a háború befejezésének 50. évfordulóját ünneplik, amikor a kommunisták végleg győztek. A mai Vietnam drámaian eltér attól az országtól, ahonnan az amerikai csapatok vereséggel távoztak. Az ország gyorsan fejlődik, gazdagodik, és az autoriter kommunista vezetés a kapitalizmus irányába mozdult el. Vietnam célja, hogy a gyártás megbízható központjává váljon, még Kínával szemben is alternatívát kínálva. Ugyanakkor a Donald Trump által indított kereskedelmi háború árnyékot vet erre a törekvésre, hiszen az Egyesült Államok 46%-os behozatali vámmal fenyegeti az országot, ami komolyan árthat a vietnámi gazdaságnak.
Vietnam történelme során számos nehézségen ment keresztül: francia gyarmati uralom alatt állt, majd Kína vazallusa lett, végül két évtizeden át az Egyesült Államok által támogatott háború színterévé vált. Az ország földrajzi elhelyezkedése azonban nem engedi, hogy elkerülje a konfliktusokat, hiszen Kína közvetlen szomszédságában található, és ismét a globális hatalmi összecsapások frontvonalában áll.
A vietnámi társadalom fiatalos lendülettel bír, a medián életkor mindössze 33 év. Linh angol nyelvtudása is kiemelkedő, és úgy véli, hogy egy sikeres karrierrel hozzájárulhat az ország fejlődéséhez. „Olyan munkát szeretnék, ami Vietnam sikerét szolgálja” – mondta, majd hozzáfűzte, hogy számára is fontos a siker. Ho Si Minh-város, amely ma már 10 millió ember otthona, a modern városok jellemzőivel bír: forgalmas utcák, üvegfelületekkel borított felhőkarcolók és luxusszállodák sorakoznak a városban.
A 75-ös években a város, amely akkor Dél-Vietnam fővárosa volt, a kommunista csapatok elfoglalásával véget vetett a háborúnak. A győzelmet hatalmas veszteségek árán nyerték el, hiszen a konfliktus során körülbelül hárommillió ember vesztette életét, és még többen sérültek meg. A háborús emlékek azonban a fiatalok számára egyre inkább távoliak, még akkor is, amikor a „újraegyesülés” évfordulóját ünneplik. Linh barátai izgatottan üdvözölték a katonákat, akik a felvonulásra készültek, és Linh elmondta, hogy ez a nap számukra a nemzet egységét jelenti.
A vietnámi fiatalok abban a szellemben tekintenek a jövőre, hogy szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat akarnak kialakítani az Egyesült Államokkal. A kormányzat is hasonló ambíciókat táplál, hiszen az új kommunista pártvezető, To Lam, a bürokrácia csökkentésére irányuló programot indított el, amely célja a hatékonyabb kormányzás. A tervek szerint a 63 tartományt és önkormányzatot 34-re csökkentik, és a különböző minisztériumok száma is drasztikusan csökkenne.
A vietnámi gazdaság folyamatosan növekszik, és a kormány nyitott az új befektetésekre. A háború után sok vietnámi hagyta el az országot, köztük sok kínai etnikumú is, akik hajón indultak el a Dél-kínai-tengeren, és „hajós népként” váltak ismertté. Mostanra a vietnámi diaszpóra közel hatmillió embert számlál, akik a világ számos országában élnek. A vietnámi kormány számára fontos, hogy ezek a befektetők visszatérjenek, és a gazdaság fejlődését támogassák.
A fiatal üzletasszonyok, akik az utóbbi években Kínából érkeztek, már gyárakat alapítottak Vietnámban, hogy exportálhassanak az Egyesült Államokba. Bár a magasabb vámok aggályokat keltenek, a vietnámi környezet sokkal vonzóbb számukra, mint Kína. A gazdasági helyzet azonban változékony, és a vietnámiaknak újra választania kell: Amerika vagy Kína. Az ország vezetése azonban mindkét nagyhatalommal igyekszik fenntartani a kapcsolatokat, hiszen mindkettőre szükségük van a fejlődéshez.
Miközben Vietnam a jövő felé halad, a múlt emléke nem tűnt el teljesen. Azok, akik a harcok során szenvedtek, még mindig élnek, és békés életre vágynak. „Nincs haragom” – mondta egy veterán, aki a háború borzalmait élte át. „A béke érdekében dolgozunk, és már sokat fejlődtünk.” Az emberek élete jobbá vált, és a jövő reményeivel telve néznek előre.

