Dínótemető rejtélyének megfejtése a Halál Folyójánál

Alberta, Kanada buja erdeinek lejtői alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, amelyben több ezer dinoszaurusz maradványai találhatóak. Ezek az ősi állatok egyetlen, pusztító esemény következtében vesztették életüket, és most egy paleontológusokból álló csapat érkezett Pipestone Creekhez, amelyet találóan „A Halál Folyójának” neveznek, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek a dinoszauruszok? A kutatás kezdeteként egy nehéz kalapács csapása hallatszik, amely a vastag kőréteget próbálja áttörni, amely a professzor, Emily Bamforth által „paleogoldnak” nevezett területet fedi. Ahogy a csapat nekiáll a finomabb munkának, hogy eltávolítsák a föld és por rétegeit, fokozatosan megjelenik a fosszíliák zűrzavara. „Az a nagy csonttömb ott, azt hisszük, egy csípő részét képezi,” mondja Bamforth professzor, miközben kutyája, Aster figyel, akinek az a feladata, hogy ugatni kezdjen, ha közelben medvét észlel. „Itt pedig hosszú, vékony csontok vannak, ezek mind bordák. És ez itt egy érdekes darab – egy lábujj csontjának része. Ezt itt viszont nem tudjuk, hogy mi lehet – ez egy igazi Pipestone Creek-i rejtély.”

A BBC News stábja is ellátogatott Pipestone Creekbe, hogy tanúja legyen ennek a prehistorikus temetőnek a hatalmas méreteinek, és láthassa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. A helyszínről több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, és ezek folyamatosan új felfedezéseket generálnak. Az összes csont, amit eddig találtak, a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartozik. Ez a faj és Bamforth professzor ásatása szerepel a BBC új, mérföldkőnek számító sorozatában, a Walking With Dinosaurs-ban, amely vizuális effekteket és tudományt használ, hogy életre keltsen ezt az ősi világot. Ezek az állatok a késő kréta időszakban éltek, és a Triceratops rokonai voltak. Körülbelül öt méter hosszúak és két tonnát nyomtak, négy lábon jártak, nagy fejjel és jellegzetes csontos nyakpánttal, valamint három szarvval rendelkeztek. Meghatározó jellemzőjük volt az orron található nagy kiemelkedés, amelyet bossnak neveznek.

Az ásatás szezonja éppen most kezdődött és minden évben őszig tart. Az a kis terület, ahol a csapat dolgozik, rendkívül sűrűn tele van fosszíliákkal; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is lehet. Eddig a csapat egy teniszpálya méretű területet ásott ki, de a csontok ágyazata akár egy kilométer hosszan is elterjed a hegyoldalon. „Ez a sűrűség lenyűgöző,” mondja. „Úgy gondoljuk, hogy ez Észak-Amerika egyik legnagyobb csontágyazata.” A paleontológusok úgy vélik, hogy ezek a dinoszauruszok hatalmas csordákban vándoroltak a délről észak felé, ahol a nyarat töltötték, miután a telet a déli területeken töltötték. A terület, amely sokkal melegebb volt, mint ma, gazdag növényzet borította, így bőséges táplálékot biztosított az óriási növényevő állatok számára.

„Ez egyetlen közösség egyetlen állatfajból, egy időpillanat snapshotja és hatalmas mintanagysággal rendelkezik. Ilyen szintű felfedezés szinte sosem fordul elő a fosszilis nyilvántartásban,” mondja Bamforth professzor. Északnyugat-Alberta nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt, hanem még nagyobb dinoszauruszok is kószáltak ezen a területen, és az ő tanulmányozásuk elengedhetetlen a régi ökoszisztéma megértéséhez. Két órás autóúttal elérjük a Deadfall Hills-t, ahová sűrű erdőkön át kell túráznunk, átkelnünk egy gyors folyású folyón, és csúszós köveken kell másznunk. Itt nem kell ásni; óriási csontok fekszenek a parton, amelyeket a víz kimosta a sziklákból és megtisztított, csak arra várva, hogy összegyűjtsék őket. Gyorsan felfedezünk egy hatalmas csigolyát, valamint bordadarabokat és fogakat, amelyek szétszóródtak a sárban. Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponyájának darabja iránt. „Amit itt találunk, az leginkább egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez egy koponyacsont, akkor ez egy nagy dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú,” mondja.

Az Edmontosaurus, egy másik növényevő, hasonlóan mozogott az erdőkben, mint a Pachyrhinosaurus, és segít a paleontológusoknak felvázolni ennek az ősi földnek a képét. Sweder a közeli Grande Prairie város Philip J Currie Dinoszaurusz Múzeumának gyűjteménykezelője, ahol a két óriás csontjait megtisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyán dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú és „Big Sam”-nek nevezték el. Megmutatja, hol kellene lennie a három szarvnak a nyakpánt tetején, de a középső hiányzik. „Minden jól megőrzött koponyán van egy tüskeszerű kiemelkedés azon a helyen,” mondja. „De a kis unikornis tüskéje úgy tűnik, hogy nem létezik.” Az évek során a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor felülete tele van fosszíliákkal; mindenféle méretű Pachyrhinosaurus csontjai megtalálhatóak, a fiataloktól az idősekig. A sok állatból származó anyag lehetővé teszi a kutatók számára, hogy többet megtudjanak a dinoszauruszok biológiájáról, választ adva arra a kérdésre, hogyan nő ez a faj, és milyen a közösség felépítése. Ezen kívül a kutatók egyedi eltéréseket is vizsgálhatnak, hogy lássák, hogyan tűnhet ki egy Pachyrhinosaurus a csordából – mint ahogyan az Big Sam esetében is megfigyelhető a hiányzó tüske.

Mindez a részletes kutatás, a múzeumban és a két helyszínen, segít a csapatnak megválaszolni a létfontosságú kérdést: hogyan halt meg annyi állat egyszerre Pipestone Creeknél? „Úgy gondoljuk, hogy ez egy szezonális vándorlás alatt álló csorda volt, amely valamilyen katasztrofális eseménybe keveredett, amely gyakorlatilag elpusztította, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét,” mondja Bamforth professzor. Minden jel arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy villámáradás volt – talán egy hegyi vihar, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, gyökereiktől tépve ki a fákat és elmozdítva a sziklákat. Bamforth professzor szerint

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o